Nem fejlődik tovább a vállalkozásom! Mit tehetek cégtulajdonosként?

Ha egy sikeres vállalkozásra nézünk, könnyen megfeledkezünk arról, hogy a mögötte álló évtizedek mennyi kitartást, kemény munkát és találékonyságot igényeltek. A cégvezetők időről időre elérnek egy pontra, ahol a korábbi módszerek már nem elégségesek, és újabb lépések nélkül megtorpan a fejlődés. Ez a „plafon” az, ahol meg kell találni a módját, hogyan lehet továbblépni. Mit tehetünk ilyenkor cégtulajdonosként?

Senki sem születik sikeres vállalkozónak. Előbb-utóbb mindenki szembesül olyan problémával, amelynek megoldása túlmutat az aktuális képességein. Azok, akik a semmiből építettek fel egy sikeres céget, már számtalanszor átlépték ezeket a korlátokat. Ilyen történetet sokszor hallani: elég csak a Zwack, a Ford, a Hewlett-Packard vagy a Bosch alapítóira gondolnunk. Ők is megélték a stagnálást vagy visszaesést, és kezdetben nekik sem volt minden kérdésre kész válaszuk. De újra és újra képesek voltak túllépni önmagukon, és ma is dinamikusan növekvő vállalkozásokat működtetnek. 

Ugyanakkor számos cég tűnt már el a süllyesztőben, mert nem ismerték fel időben saját korlátaikat. Jó példa erre a Kodak, a Compaq vagy a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt.

Nemrég beszélgettem egy közepes méretű szolgáltató vállalat tulajdonosával, amely évek alatt sikeres márkává nőtte ki magát, és amelynek árbevétele nagyrészt exportból származik. A cégvezető és kollégái folyamatos nyomás alatt dolgoznak, túl sok projekt fut párhuzamosan, és kivételes esetnek számít, ha határidőre elkészül egy-egy feladat. Bár a piac stabil, a csúszások és az ingadozó eredmények egyre súlyosabb problémát jelentenek a vállalat számára. 

Kívülről jól látható, hogy a cég kinőtte azt a méretet, amit az alapító egyedül hatékonyan képes irányítani. A hosszú – sokszor 12-14 órás – munkanapok és a kiégés felé vezető út így sajnos elkerülhetetlenné vált. Bár a cégtulajdonos még nem látta be, a túlhajszoltság és eredményingadozások hátterében az állt, hogy a cég növekedésével az eredeti szervezeti struktúra egyre inkább gátolta, mintsem támogatta a további fejlődést.

Számos olyan cégtulajdonossal és közép- vagy felsővezetővel találkoztam már, akik hasonló kihívással küzdenek. Az egyik alapvető különbség a vállalkozások tulajdonosai és a beosztott vezetők között, hogy a tulajdonosok „egyedül vannak a csúcson.” Nincs felettük olyan vezető, aki segítene felismerni, amikor elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol a növekedéshez változtatni kell. Senki nem irányítja őket coachhoz vagy tréningre. Akkor sem mindig kapnak őszinte visszajelzést, ha kifejezetten kérik azt. Szerencsés esetben a nyitottabb vezetőknek akadnak olyan bizalmasai – akár a családban, akár partnerek körében –, akikkel megoszthatják ezeket a nehézségeket. Azonban Magyarországon ez gyakran még mindig bizalmi akadályokba ütközik. 

Ahhoz tehát, hogy egy vállalkozás túlléphessen a növekedés korlátain, a tulajdonosnak nemcsak a napi kihívásokkal kell megbirkóznia, hanem önmagával is – a saját gondolkodásmódján, döntésein és működési szokásain ugyanúgy kell változtatnia. De mi különbözteti meg azokat, akik ezt képesek meglépni, mint a Zwackok vagy a Fordok? 

1. A felismerés

Egy kedves ismerősöm szokta mondani, hogy a tájfutáshoz két dolog szükséges: először tájékozódni, aztán futni. Sokan viszont csak futnak – tájékozódás nélkül. Hosszú órákat dolgoznak, de a cégükben, nem pedig a cégükön, vagyis nem azon, hogyan lehetne azt hatékonyabbá tenni. Változás csak akkor lehetséges, ha felismerik, hogy a jelenlegi eszközökkel már nem tudnak tovább fejlődni. Hiába van meg bennük a vágy a növekedésre, a napi rutinokban felaprózódó energiák, a személyes korlátok, és a túlzott elvárások egyfajta üvegplafont képeznek felettük, amit nem tudnak áttörni. Azok a tulajdonosok, akik nem képesek erre a felismerésre – akár önállóan, akár külső segítséggel –, végül megrekednek a megszokott működési modelljükben.

2. A célkitűzés tisztázása

Első lépésként érdemes végiggondolni, hogy a növekedés hiánya valójában problémát jelent-e számunkra. Vannak cégek, mint az Amazon vagy a Unix, amelyek alapítói számára a stagnálás átlépése volt a siker kulcsa. Ugyanakkor Magyarországon is több ezer olyan magántulajdonú vállalkozás működik, amelyek sosem akartak nagyobbra nőni, és ez teljesen rendben van. Ez a cikk nem nekik szól. Ha számomra és a családom számára a lelki béke azt jelenti, hogy a vállalkozásunkat egyfajta életstílusként működtetjük, és túlterheltség nélkül évente néhány tízmillió forint osztalékot veszünk ki, akkor nincs szükség változtatásra, csak arra, hogy ezt tovább folytassuk.

3. A változtatási szándék

A vállalatépítés – és általában bármilyen típusú fejlődés – egyik alapvető feltétele, hogy világosan kijelöljük magunk előtt azt a célt, amely felé haladni szeretnénk. Mekkora árbevételt, nyereséget vagy piaci részesedést szeretnénk elérni? Milyen földrajzi jelenléttel – hány országban, hány telephelyen – és hány alkalmazottal képzeljük el a cégünket? Hogyan néz majd ki az irodánk? Kik lesznek azok, akikkel együtt dolgozunk? Ezek a kézzelfogható jellemzők teszik igazán vonzóvá és motiválóvá az elérendő célt.

Gyakran hallom a partnereimtől, hogy szeretnének megszabadulni a hatékony működést gátló akadályoktól, megoldani bizonyos személyi problémákat vagy fejleszteni az értékesítést a cégükben. Ilyenkor mindig azt tanácsolom, hogy lépjenek egyet hátra, és gondolják át a céljaikat: ne csak valamitől meneküljenek, hanem haladjanak egy pozitív, vonzó cél felé. Ez lehet egy összességében sikeresebb vállalkozás, vagy éppen több minőségi idő, amit a családdal vagy a kedvenc hobbijukkal tölthetnek.

Ha nincs ilyen célkitűzés, a változtatás lendülete könnyen kifulladhat, hiszen minél távolabb kerülünk a megszüntetni kívánt problémáktól, annál kisebb lesz az előrehaladás iránti motiváció.

Az üzletileg stabil alapokon nyugvó cégeknek mindig megvan a helyük a piacon. Nem mindenkinek kell a Zwack vagy a Ford útját követnie. Vannak, akik kisebb, családi méretű vállalkozásokban találják meg a számításaikat, míg mások végigjárják a vállalatépítés útját, és generációkon átívelő, családi tulajdonú cégeket hoznak létre, mint az Auchan vagy a Bosch. A lényeg, hogy a felismerés időben megszülessen, és megkezdődjön a tudatos építkezés.