„Néhány éve kezdtem el egy – akkor még – egészséges(nek tűnő) vállalkozás fejlesztését. Nem tudtam, hogy a legtöbb válsághelyzet felé tartó cég működésében van egy természetes jelenség, amit „realitásszakadéknak” hívnak. Velem, velünk is megtörtént.” Krausz Zoltán vállalatépítési szakértő írása.
A cég akkor már mintegy 6–9 hónapja a korábbitól lényegesen elmaradó eredményességgel működött, de megfelelő valós idejű mutatók hiányában ez nem látszott a számokon. Hogy miért? Minden cégben vannak tartalékok. Most különösen igaz ez, hiszen a már-már példátlanul hosszú növekedési időszak során rengeteg tartalék tudott beépülni a rendszerekbe. Ez azt is jelenti, hogy egy tartós fellendülés során a valós teljesítmény is valamivel jobb, mint amit a könyvek mutatnak. Ennek a fonákja ugyanakkor az, hogy amikor egy cég elindul lefelé, akkor először ezeket a nehezen kimutatható tartalékokat kezdi – észrevétlenül – felélni. Átmenetileg tehát nem tűnik annyira rossznak a helyzet, mint amilyen valójában. Sajnos vagy sem: én akkor érkeztem meg a céghez, amikor a tartalékok felélése éppen befejeződött, és ez oda vezetett, hogy hihetetlen gyorsasággal kezdett a kimutatható eredményesség beomlani (legalábbis az a része, amelyik naprakész számok hiányában kimutatható volt, a másik részét csak utólag sikerült rekonstruálni). Azonnali válságkezelési intézkedésekre volt szükség.
Válságkezelés a gyakorlatban
Ezt tették az önhöz hasonló cégtulajdonosok egy válsághelyzetben
Mit tehet, ha vállalkozása bajba került? 8 hazai középvállalati tulajdonostól kérdeztük meg, hogyan reagáltak cégük életében felmerült veszélyhelyzetre. Itt ismerheti meg a 80 legjobb intézkedést, amelyet sorstársai a gyakorlatban is kipróbáltak.
Szeretne többet megtudni arról, hogyan építhet sikeresen vállalatot?
Iratkozzon fel és nyerjen hozzáférést minden vállalatépítési videóhoz, eszközhöz és szakmai háttéranyagokhoz!
Kockázatok és bénultság
Ez pedig azért rettentően kockázatos, mert gyakorlatilag egyik napról a másikra szembesült a menedzsment egy likviditási válsággal, ami óriási nyomást helyezett az érintettekre, tulajdonosi és felsővezetői szinten egyaránt. Az ilyen nyomás nem hasonlítható össze a hétköznapi stresszel. Nagyon gyakran bezárkózáshoz és döntési bénultsághoz vezet – ráadásul pont olyan helyzetben, amikor a korábbi gyakorlathoz képest sokkal rugalmasabbnak és gyorsabbnak kellene lennünk. Ha valakinek, akkor a tulajdonosoknak vagy segítőiknek ezt észre kell venniük.
Előre jelezni, lefúrni és ellenőrizni
Vannak cégek – nem sok –, amelyek előrejelző mutatókkal is rendelkeznek. Ők jó eséllyel hamarabb észlelik ezeket a helyzeteket. Ha ez rendelkezésre áll, annál jobb, élni kell vele. Ha nem, akkor a legkevesebb, amit tehetünk, hogy a likviditási helyzetünket előre jelezzük 12–18 hónapra (kezdjük heti és havi likviditással, és onnan építkezzünk). Legyünk könyörtelenül őszinték abban a kérdésben, hogy mire van szükség a cég likviditási helyzetének fenntartásához! Ha elfogy a pénz, kényszerpályára kerülünk.
Nagyon gyorsan a számok mélyére kell látnunk (lefúrás). Fel kell tárni a valós helyzetet, hogy a válságkezelési tervünket tényekre alapozhassuk. Ebben a napi feladatokat végző könyvelőnk nem biztos, hogy kompetens partner lesz. Sokkal életszerűbb egy tapasztalt külső szakértő bevonása, aki mindenre friss szemmel képes ránézni és feltenni a szervezetben már rég elfeledett kérdéseket. Erre minimálisan szükség van ahhoz, hogy egy reálishoz közeli képet kapjunk cégünk aktuális állapotáról, különösen, ha a cégünk egy „nagyra nőtt kisvállalkozás”, amelynek tevékenysége már rég meghaladja azt, amit adott esetben egy tulajdonos a megfelelő mélységben át tud látni. A saját tapasztalatom, hogy ez a „homályos látás” akár nagyon sokáig is elhúzódhat, értékes hetek és hónapok veszhetnek el, ami a cég fennmaradásába is kerülhet.
Akadt olyan cég, amelynél naprakész könyvelés hiányában még a valós helyzetet sem tudtuk pontosan értékelni. Ez oda vezetett, hogy a következő évi terv is a realitást nélkülöző kimutatásokon alapult, ez pedig utóbb újabb frusztrációhoz vezetett. Abban szerencsénk volt, hogy egy eszközeladásból olyan likviditás érkezett a cégbe, amely biztosította a működés finanszírozását a legnehezebb időszakban (javaslom ezt az opciót már az első nekifutáskor komolyan mérlegelni). De a túlélésünket nem alapozhatjuk a szerencsére.
A megfelelő szintű paranoia nem haszontalan ebben a helyzetben (ellenőrzés). Érdemes a likviditási szempontból legfontosabb tényezőket mindaddig megkérdőjeleznünk, amíg nem látjuk át pontosan, hogy milyen hatása van a cégünkre pénzügyi szempontból. Kell, hogy legyen valaki körülöttünk, aki ennek utánanéz, leás a részletek mélyére és addig gyűri a számokat, amíg nem képes megadni a választ a kérdésünkre.
A menedzsment a válságkezelés során… és utána
Ahogy korábban írtam, sok esetben ezek a helyzetek a békeidőben jól teljesítő menedzsment teljesítményének csökkenéséhez vezetnek. Itt nem kritikáról beszélünk. Egyszerűen az történik, hogy a gyakorlott vezető olyan helyzetbe kerül, amely idegen számára. Ezt pedig súlyosbítja egy természetes jelenség: „aki bent van, az nem tud kívülről ránézni”. Hónapok, évek óta nézi ugyanazokat a számokat, a kapacitását teljes mértékben lekötik a napi ügyek. Nem képes a megszokottól teljesen eltérő intézkedéscsomagban gondolkodni, és azt eredményesen, gyorsan végrehajtani. Egy piaci keresleti válság esetén – amilyenben most is vagyunk – nem a menedzsment felelős a cég helyzetéért, de neki kell megtalálnia a kivezető utat. Ez jellemzően más képességet kíván, mint a napi menedzsment. Érdemes komolyan megfontolni, hogy kik segíthetnek ebben.
(a cikk az uzletem.hu kkv hírportálon jelent meg)
