„A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni!”

/Arnold Schwarzenegger, amerikai színész, testépítő/

---

Kétrészes cikksorozatunk nyitó írásában sorra vettük, jellemzően mely területek köré csoportosulnak a vállalkozások növekedését korlátozó tényezők. Ebben a cikkben arról lesz szó, milyen lépéseket kell cégtulajdonosként megtennie, hogy üzlete átugorja a bővülés útjában álló akadályokat.

A növekedési gát valódi okának azonosítása az első dolog, amelyre összpontosítania kell. Ez önmagában sem könnyű, és csak nehezíti a tulajdonos dolgát, hogy gyakran még bizalmasai sem jelzik vissza őszintén, amit problémának látnak. Ennek legtöbbször az áll a hátterében, hogy még nem találkoztak olyan, hasonló helyzettel, amelynek megoldásában részt vettek volna.

A bővülés útjában álló akadály gyökerét felkutatni ráadásul még nem egyenlő a megoldással. Sőt: ez csak a kezdet! Ahhoz, hogy cége sikerrel meghaladja önmagát és átugorja a felmerült növekedési gátat, tovább kell haladnia. Jóval mélyebbre kell ásnia!

A felismerés

Ahogy egy kedves ismerősöm mondani szokta: „A tájfutáshoz két dolgot kell tenni, méghozzá a megfelelő sorrendben. Először tájékozódni, aztán futni.”.

Azt a tulajdonost, aki napi 12-14 órát dolgozik, olyannyira leterhelik teendői, hogy cégét pusztán működtetni lesz képes, de a folyamatok javítására már nem. Erre sem ideje, sem ereje, sem kreativitása nem marad.

Holott a változásnak csak az ad esélyt, aki szembenéz a ténnyel: jelenlegi eszköztárával eddig juthatott és nem tovább. Hiába látja adott esetben a fejlődés lehetőségét, felhajtóereje elpárolog a napi rutinban.

Ám azon tulajdonosok cégei, akik nem ismerik fel a helyzetet, amelyben vannak, és megmaradnak jelenlegi működési modelljüknél, előbb stagnálni, később hanyatlani fognak. Ez a brutális igazság. A kialakult állapot jellegéből fakadóan ráadásul még azzal érvelniük is kecsegtető, hogy „ami eddig bejött, az most is segíteni fog”. Csakhogy ez nem így van. És ez az igazi csapda!

A helyzet és saját céljaim tisztázása

A cégtulajdonosnak tudatosítania kell önmagában, többet akar-e a kihozni vállalkozásából, vagy megelégszik annak jelenlegi teljesítményével.

Magyarországon több ezer olyan céget találunk, amelyek tulajdonosai sosem kívántak nagyobbra nőni. És ez teljesen rendben is van. Abszolút elfogadható, ha valaki úgy érzi: boldog évi néhány tízmilliós osztalékával, menjen csak tovább minden úgy, mint eddig.

A növekedési korlátok meghaladása azoknak való, akik nemcsak a lehetőséget látják az árbevétel vagy az eredményesség tovább növelésében, a cég tőzsdére vitelében vagy terjeszkedésében, de arra is elszántak, hogy ezért plusz erőfeszítést tegyenek. Az Amazon, a Tesla, az Unix és más sikeres vállalatok tulajdonosainak például nagyratörő terveik voltak és ezeket meg is valósították.

Azt persze, nem tudhatjuk, hány ezer más vállalkozásnak voltak még nagyra törő tervei, amelyek ma nem szerepelnek a médiában. Ám az igazi kérdés nem is ez, hanem az: ön veszni hagyná-e a lehetőséget, hogy kihozza cégéből a maximumot?

Változtatási szándék

A vállalatépítés – és véleményem szerint minden fejlődés – egyik kulcseleme, hogy pontosan tudjuk, mi az a cél, amely felé haladni szeretnénk.

Milyen árbevétel, eredmény, vagy piaci részesedés a kívánatos? Hány megyében vagy országban legyen jelen a cég? Mennyi alkalmazottal, hány telephelyen dolgozzon? Hogy fog kinézni az iroda? Ezek a tulajdonságok azért fontosak, mert megfoghatóvá és vonzóvá teszik az elérendő célt. Ez az a jövőkép, amelyet meg kell osztania – vagy még inkább – közösen kell megalkotnia azokkal, akikkel együtt meg fogja valósítani. Ezek az emberek az ön igazi menedzsmentje!

Számos baráti és szakmai beszélgetésben vázolták már fel partnereim célként a mostani, elégtelennek ítélt működés felszámolását, a személyi problémák, termékfejlesztési vagy értékesítési nehézségek megoldását.

Ehelyett mindig azt javaslom, ne arra fókuszáljanak, amitől eltávolodni óhajtanak, hanem azt fogalmazzák meg, mi vagy milyen az, amihez közelebb kerülni vágynak. Ez azért fontos, mert nélküle idővel elfogyhat a változtatási szándék lendülete. A kollégák számára ugyanis összehasonlíthatatlanul motiválóbb, ha látják, pontosan hová szeretnénk eljutni, mint az, ha pusztán azt tudják, mennyivel sikerült távolabb kerülünk a felszámolni kívánt, áldatlan állapottól.

A méret nem minden

A növekedési korlátok felszámolása nem kényszer, hanem opció. Egy lehetőség, amelybe a szükséges szakmai támogatással a tulaj vagy beleáll, vagy nem. De nincs előírva, hogy márpedig mindenkinek követnie kell a Ford vagy a Zwack család példáját.

A stabil üzleti alapokon nyugvó vállalkozásoknak cégmérettől függetlenül megvan a létjogosultságuk, és megvan a helyük is azokon a piacokon, amelyekből élnek.

Lesznek köztük kisebb méretnél maradó családi cégek, és lesznek olyanok is, akik végigmennek a vállalatépítés útján, hogy talán generációkon átívelő, családi tulajdonú vállalatokat hozzanak létre, mint a fentebb már említett patinás márkák.

A lényeg, hogy még időben megszülessen az elhatározás, és – aki a fejlődés mellé teszi le szavazatát – megkezdődhesse a tudatos építkezést.

Mit vigyen magával ebből a bejegyzésből?

– tulajdonosként fontos felismernie: eddigi módszerei már nem viszik tovább a siker útján
– tisztázza magában saját és cége céljait; ez az origó!         
– vázolja fel minél pontosabban, milyen cég felépítéséért képes plusz erőfeszítésre 
– tudatosítsa, melyik irányt választja: növekedni nem kényszer, hanem lehetőség