Generációváltás kkv-ban: mit tehetek, ha a gyerek nem akarja továbbvinni a céget?

A kkv-generációváltás súlyos probléma Magyarországon. Gondolta volna, hogy az alapítók gyermekei csak az esetek 10-20 százalékában vinnék tovább a céget? Mi lesz a maradék 80-90 százalékkal? Független menedzsment? Hanyatlás? Cégeladás?

Generációváltás életszerűen: amikor az utód nem lesz cégvezető

Feltehetően nincs ma olyan cégvezető-tulajdonos Magyarországon, aki ne hallott volna a generációváltásról, függetlenül attól, hogy aktuálisan érintett-e a témában vagy sem. Szakmai ártalom, hogy én is sokat olvasok a témában és úgy látom, hogy a téma vezérfonala az, hogyan adja át az utódoknak a cég vezetését – vagy a vezetés egy részét (pl. gazdasági terület) – az első generációs alapító. A generációváltás szólhat arról is, hogy miként marad családi tulajdonban egy vállalat azokban az esetekben, amikor az utódok nem képesek, vagy nem alkalmasak arra, hogy cégvezetőként – vagy egyéb meghatározó vezetői pozícióban – vigyék tovább a céget.

Különböző kutatások készültek már hazánkban és a régiónkban is arra vonatkozóan, hogy az alapítót követő generáció tagjai milyen arányban tervezik átvenni a cég irányítását. Ez csupán 7-20% között van, saját bevallás szerint. Vagyis jó esetben is minden ötödik utódban van ilyen irányultság. Akár sok, akár kevés, ma ez a reális. És mi lesz a maradék 80-90%-kal? Független menedzsmentet hoznak létre? Megvárják a hanyatlást? Esetleg eladásra kerülnek?

Vagyonmegőrzés vagy hanyatlás?

Ne felejtsük, hogy évtizedek alatt létrehozott magánvagyon testesül meg ezekben a cégekben. Hacsak az elmúlás pátosza nem dereng fényesebben a cég és a család hosszú távú jövőképénél, akkor minden esetben kerülendő, hogy – például generációváltási kényszerből – áron alul történjen egy cégeladás vagy elinduljon egy hanyatlási folyamat (utóbbira több példát is látok – cégvezetők, akik már nem próbálnak megtenni minden ésszerű erőfeszítést egy vevő megtartása érdekében, ha az el akar menni; több esetben számukra is komfortos, hogy csökken saját leterheltségük).

Érdemes volna tehát több hangsúlyt helyezni arra, hogy egy értékes cég esetén miként valósítható meg a generációváltás úgy, hogy az utódok felelős tulajdonosi szerepükben teljesedjenek ki. Ne gondolja senki, hogy ez egyszerűbb vagy éppen könnyebb folyamat. Ugyanakkor rengeteg tartalék és lehetőség van abban a 80-90%-ba tartozó vállalkozási körben, akik ezen az úton járhatnak. Megfelelő felkészüléssel ezek közül még több cégben őrizhető meg a családi tulajdonosi irányítás és ezáltal a vagyon a következő generációk javát is szolgálhatja.

Nélkülözhetetlen, hogy a tulajdonosok megtanuljanak ebben a szerepkörben hatékonyan működni (megbízóim részéről fogalmazódott meg már olyan elvárás, hogy erre tanítsam meg őket és utódaikat). Ez azért sem triviális, mert a mai cégtulajdonosok túlnyomó részének sosem kellett elvárásait, jövőképét a cég menedzsmentje felé kommunikálni, őket számon kérni, motiválni, stb. És utódaik sem okvetlen láttak erre pozitív példát, hacsak nem szereztek tapasztalatot ilyen szerepkörben a családi vállalkozáson kívül, ugyanakkor megtanulhatják, hogyan nőjenek bele felelősséggel ebbe a szerepbe.

A témában megjelent egy publicisztikánk a Világgazdaság újságban, amelyet itt érhetsz el:

https://www.vg.hu/velemeny/publicisztika/elottem-az-utodom-avagy-a-sikeres-cegorokles-titka-2-3649393/

Tudástár cikkei