„A vállalatvezetők 85%-a még nem is foglalkozik a generációváltás kérdésével” – a Piac és Profit oldalán jelent meg egy cikkben ez a mondat. Egy kedves barátom szavaival élve: „korrekt, reális”. Ez olyan helyzetek értékelésénél használt jelző, melyek sajátosságuknál fogva pozitívnak nem ítélhetők, de szükségszerűen nem is borúsabbak annál, amit reálisan elvárhatunk.
A tények makacs dolgok, de attól, hogy nem veszünk róluk tudomást, még nem tűnnek el. Éppen ezért alább összeszedtem néhányat, amelyek megmutatják, hogy az utódlás előtt álló cégek nagyobb részének fennmaradása miért van veszélyben:
Természetesen emberekről, életművekről és egyedi élethelyzetekről szól minden utódlási helyzet előtt álló közepes méretű vállalat és tulajdonosának egyéni története. Ebből adódóan nem lehet senkit sem statisztikai adatként kezelni ebben a kontextusban, de a fenti adatokat csak azoknak javaslom figyelmen kívül hagyni, akik nem szeretnének szembenézni a valósággal és kiszámíthatóbbá tenni saját és családjuk jövőjét. Számos olyan őszinte beszélgetésen vettem részt az elmúlt években, amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az utódlási helyzetre való felkészülés a tulajdonos számára olyan eddig mindeddig nem rendezett kérdésekkel való szembesülést okozott volna, amit abban a pillanatban nem kívánt felvállalni. Véleményem szerint ezt a döntést tiszteletben kell tartani és elfogadni, hogy előrelépés egyelőre nem érhető el.
Érdemes ugyanakkor egy átlagos utódlási folyamat menetét áttekinteni, hogy lássák az érintettek, mire számíthatnak: ha ma egy vállalkozás elkezdi a felkészülést a staféta átadására, átlagosan két év alatt tud olyan vállalati működést kialakítani a tulajdonos aktív részvételével, amely lehetővé teszi az irányítás átadását. Érdemes hagyni még egy-két évet egy operatív feladatoktól mentes, de mégis intenzívebb kontroll fenntartására, majd ezt követően áttérni egy klasszikus tulajdonosi irányítási modellre rendszeres beszámolással és/vagy havi igazgatósági ülésekkel kísérve. Ideális esetben 3-4 éves folyamatról beszélünk, amit a kockázatkerülőbb tulajdonosok inkább 5 évre terveznek. Én is így tennék.
Mivel a cikk elején említett tények arról szólnak, hogy hány olyan vállalkozás van, ahol a tulajdonos-ügyvezető életkora meghaladja a 65 évet, kiindulhatunk abból, hogy átlagéletkoruk ennél magasabb, hiszen sokszor találkozhatunk 70 év feletti aktív tulajdonosokkal.
Mindezt figyelembe véve egy jól tervezett utódlási folyamat néhány éves időszaka nagyságrendileg a ma várható élettartam végére vagy annak közelében fut ki (annak, aki ma kezdi).
Ha ezen cégek nagy része – mondjuk a cikkben említett 85%-a – nem foglalkozik az utódlás kérdésével, könnyen hihető, hogy a generációváltó cégek kétharmada megszűnik vagy hanyatlani fog az elkövetkező 10 évben. Ennek elsősorban az a háttere, hogy kontrollálatlan és nem megfelelően előkészített tulajdonosi átmenet sikerének esélye rendkívül alacsony. Korrekt, reális, ugyanakkor a családi vagyon és a gazdasági potenciál szempontjából komoly veszteséget jelent.
Sok kiváló cég működik ezek között, akiket igazán sajnálatos volna hanyatlani vagy eltűnni látni az elkövetkező években. Ezért elsődleges, hogy a tulajdonos valamelyest számba vegye az életére, környezetére ható tényezőket, megfontolja terveit és lehetőségeit. Ebben családtagjai, bizalmasai, régi partnerei és külsős szakértők is segítségére lehetnek, akikkel együtt komoly közös érdek fűződik a családi vagyonban rendkívüli súllyal szereplő vállalat sikeres működésének fenntartására.
Ma számos megoldás létezik ezekre a helyzetekre, amikről itt nem ejtenék szót. Sokkal fontosabb az ilyen helyzetek felismerése, hiszen e nélkül nem hozhatók meg a változtatáshoz szükséges döntések.
1: Peter Leach: Családi vállalkozások
A témában megjelent egy publicisztikánk a Világgazdaság újságban, amelyet itt érhetsz el:
Ha egy sikeres vállalkozásra nézünk, könnyen megfeledkezünk arról, hogy a mögötte álló évtizedek mennyi kitartást, kemény munkát és találékonyságot igényeltek. A cégvezetők időről időre elérnek egy pontra, ahol a korábbi módszerek már nem elégségesek, és újabb lépések nélkül megtorpan a fejlődés. Ez a „plafon” az, ahol meg kell találni a…
Egy kis- és középvállalkozás vezetése nem könnyű feladat. Még ha sikerül is tulajdonosként delegálnod a feladatokat kollégáknak vagy beszállítóknak, végső soron gyakran rajtad múlik, hogy minden zökkenőmentesen működjön.
„Mi is történik egy – a „beavatottak” számára rendkívüli értékű, a még tájékozódók számára misztikusnak hangzó – Mastermind csoportban? Miért elengedhetetlen a gyakorlatban beszámolni a
Hamarosan eléhetővé tesszük a legközelebbi szemináriumunk helyét és idejét. Kérj értesíts, hogy ne elsőként értesülhess.
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy az elsők között értesülj a friss hírekről, közelgő eseményekről, valamint szakértői elemzésekről és gyakorlatokról a vállalatépítés terén – és azon túl.
